Üres

„»Amit erőszakkal vesznek el tőlünk, azt még visszaszerezhetjük, de amiről önként mondunk le, az végleg elvész a számunkra« - mondta Deák Ferenc, ami ebben a helyzetben azt kellene hogy jelentse a magyar sajtó számára: nem lehet mindent csak úgy megúszni.

Ezt jelenti az üres címlap a konkrét sajtóviszonyokat illetően, és általában is tiltakozik a kormányzati hatalom kontroll nélküli terjeszkedése ellen.

Magyarországon mindenki bírósághoz fordulhat, ha sérelem éri. Ha ez sajtó útján történik, természetesen akkor is, és akkor az elégtétel súlyosabb szankciókat tartalmaz. Ez így normális. A most megszövegezett és tárgyalásba vett törvényjavaslat azonban létrehoz egy médiahatóságot, amelyik a továbbiakban hatalmi kontrollt gyakorol majd az egész sajtónyilvánosság fölött. Közelebbről meg nem határozott esetekben, homályos normák szerint büntethet, akár anélkül is, hogy a kifogásolt cikknek a sértettje azt kívánná, vagy akár csak sérelmesnek érezné.

Tény, a jogorvoslatra rendelkezésre áll a bírósági út. Ismerve azonban a magyar sajtó általános anyagi helyzetét, ennek fölemlegetése szimpla jogalkotói cinizmus. A kormányzatnak különösen ellenszenves, igazi tartalék nélkül álló néhány hetilapot már néhány milliós büntetés is padlóra küldhet, különös tekintettel arra, hogy a bírságot haladéktalanul be kell fizetni.

A magyar sajtó szabadabbik része a rendszerváltás után azt vállalta, hogy piaci körülmények között piaci bevételekből tartja el magát. Ez, ismerve a gazdasági helyzetet, ismerve a lappiaci konkurenciát, az internet hatásait, nagy kihívás, de sikerrel megküzdhető.

A piacon lehet győzni, lehet veszteni, erről szól a verseny. Nagy vonalakban erről szólt a rendszerváltozás, ez a szabad világ lelke. Nagy kár, hogy ennek a világnak épp a parlamentben mára egyedüliként megmaradt rendszerváltó párt igyekszik véget vetni.

Ez ellen tiltakozik az üresen maradt címlap.”