„Ahogy Bush, Dick Cheney és a többiek meg voltak győződve arról, hogy csakis egyetlen üdvözítő megoldás van az egész világ számára, amely egyformán működik Washingtontól Kabulig, ugyanúgy vannak meggyőződve most önnön magasztos igazukról a Wikileaks-pártiak. A republikánusok azt képzelték, hogy a demokrácia a gyógyír a világ összes bajára, Assange-ék meg ugyanezt hiszik egy másik hasonlóan jól csengő szóról, a transzparenciáról. (...)
Julian Assange már bejelentette, hogy a Wikileaks következő nagy dobása egy nagy amerikai bank belső levelezésének nyilvánosságra hozatala lesz. Meglehetősen populista döntés ilyen széles körben gyűlölt kis halakkal packázni orosz vagy kínai államtitkok megszerzése helyett, de hát lelke rajta.
Azt viszont nem ártana a Wikileaksnek és rajongóinak eldönteniük, hogy ha magáncégek titkai is szabad prédának számítanak, akkor pontosan hol kellene megállni. Vagy a bankokat lehet támadni, mert az amerikai kormány adófizetők pénzéből mentette meg őket tavaly? Mehet fel az internetre a sarki kisbolt könyvelése és a pénztáros fizetése is, csak mert az amerikai (vagy a magyar) kormány segítette a vállalkozás beindítását? És a munkanélküli napi bevásárlólistája, csak mert segélyt kap közpénzből? Hol lesz a határ? Mert valahol lennie kell, és nagyon jó lenne, ha ennek eldöntésében a világot teljesen egyszínűen látók nem vehetnének részt.”