„Ismerős ez a fiatalember? Kölcsey Ferencnek hívták, nagyon tudott himnuszt írni, s hála Erkel Ferencnek, legalább az első versszakát még a futballhuligánok is tudják bömbölve énekelni, hamisan is szabad, demokrácia van. Bajnai javára írom, hogy nem annyira tudta az Internacionálét, emlékeim szerint zavartan tátogott, futballbarátként még abból az időből ismerhette a nemzeti imát, amikor csak rangos nemzetközi meccsek előtt volt népként elénekelhető. Az azonban nem írható a javára, hogy nem vizsgálta meg kellő mélységben Kölcsey intelmeit, amelyekben az is benne van, hogy „ismerni a jót könnyebb, mint követni (…) egész éltedet meghatározott elv szerint intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve, vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek«.
Bajnai erényei máshonnan valók. Készséggel elismerem, tud bánni a pénzzel, elég tehetős ahhoz, hogy akkor se jöjjön zavarba, ha mások pénzéről van szó, nem a sajátjáról. Tudna erről mesélni néhány megkárosított ember meg azok, akik libatenyésztésbe fogtak, majd öngyilkosok lettek – illetve sajnos ők már nem. Már a reformkor emberei is ismerték a haszon szót, a bátorságot, az indulat hevét, a szenvedélyt, de éppen ezen fogalmakat kell elűznünk magunktól, ha tényleg erkölcsösen akarunk élni.
Bajnai, emlékezhetünk pénzforgató hadműveleteire, nem tekinthető Kölcsey fogalmai szerint erkölcsi lénynek. Megengedem: miniszterelnöknek bevált, az is lehet erény, hogy nem vitte csődbe az országot a Gyurcsány-kormány regnálása után, erény lehet bizonyos körök szemében az is, hogy jól tud könyvelni, s az se baj, hogy nem vette fel miniszterelnöki fizetését. De nem lehet erkölcsi lény az, aki szemrebbenés nélkül veszi kölcsön Kölcsey szavait. Lehet, nem lopja el, ahogy köreiben szokás mondani, nem az övé, ő csak lízingeli e fogalmakat.”