„Éles és kibékíthetetlennek tűnő ellentét feszül a magyar kormány és a nemzeti bank között. Ez nem újdonság, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy ehhez a második Orbán-kormánynak kellett hivatalba lépnie.
A pénzpolitika gyeplőjét a kezében tartó, a végrehajtó hatalomtól függetlenné vált MNB és a költségvetést meghatározó kormányok rendszerváltás óta tartó viszonyában lényegében ez a hazai alapállapot. Nem az ellentét számít ritkaságnak, hanem egy-egy aránylag hosszú, netán években mérhető békés és eredményes együttműködés.
Természetesen korántsem lényegtelen, hogy az ellentétek mögötti érvekben kinek van „igaza” (jelesül az alacsonyabb kamat megér-e egy magasabb inflációt, vagy éppen kamatot kell emelni a forintromlás ellen, mint tette tegnap a monetáris tanács), de ettől függetlenül az mindenképpen káros, ha az ország gazdasági irányításának két meghatározó intézménye folyamatosan fasírtban van egymással. (...)
Nem kétséges, hogy a kormány, ha akarja, politikai hatalmánál fogva könnyen és gyorsan pórázra foghatja a jegybankot, ennek jelenleg gyakorlatilag csak a külvilág rosszallása szab határt. A Fidesz egyelőre a jegybankidomítás már eddig is bevett módszerét alkalmazza, a monetáris tanács összetételét igyekszik a kormány céljaihoz igazítani. De többször láthattuk már azt az elmúlt hónapokban, milyen törvénykezési dühöt tud kiváltani a kormánypártokból, ha független intézmények ellentmondanak nekik, így korántsem lenne meglepő, ha gyorsabb lefolyású lépésekre szánnák el magukat.”