Európaiság, szolidaritás

„Amikor miniszter voltam, őszintén hittem abban, hogy nem csupán az egészségügy finanszírozásának egyensúlyát kell megteremtenünk, hanem olyan fontos átalakításokat indíthatunk el, amelyek – meggyőződésem szerint – a betegek és az orvosok érdekeit egyszerre szolgálták volna. Nem volt örömteli, de tudomásul vettem, hogy ezen átalakítások miatt némelyek, köztük diplomás, finom úriemberek olyan stiláris szabadosságot engedtek meg maguknak, ami sok, nem éppen polgári kifejezéssel gazdagította a hagyományos szakmai érvelés fogalomkészletét.

Akkor sem hivatkoztam a hivatalnak, vagy legalább a nőnek kijáró minimális tiszteletre, s most is csak annyit kérek az Olvasótól, hogy Dr. Csiba Gábor túloldali írását olvasva véletlenül se általánosítson, a magyarországi kórházvezetők nem ebben a hangnemben szokták kifejteni szakmai álláspontjukat. Például el szokták olvasni azt az írást, amivel vitatkoznak, ezért nem mondanák azt, hogy a Semmelweis-tervben a »vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetését vízionálom«, amikor éppen azt írtam, hogy a kormányzatot ezzel vádolni demagóg és hamis. Merthogy a vizitdíjat sajnos nem akarják bevezetni, az orvosválasztásért fizetendő díjnak pedig nincs köze a vizitdíjhoz vagy a fizetős egészségügyhöz.”