„Olyan vélemény nincs, melyről ne lehetne azt állítani, hogy valamely közösség nyílt vagy burkolt megsértésére és kirekesztésére irányul. A cenzúratörvényt elítélő vélemény is nyilvánvalóan sérti azokat, akik megszavazták, és ki is rekeszti őket a szabadság és a demokrácia barátainak köréből. Senki nem tarthatja tehát tiszteletben egyszerre a törvényt és a saját véleményét. Választani kell.
Másrészt a cenzúratörvényt soha nem szavazták volna meg azok, akik megszavazták (és persze ezzel ismét egy közösséget sértek), ha fölmerült volna bennük az a lehetőség, hogy azt politikai részrehajlás nélkül fogják alkalmazni. Hiszen a kivételes mértékű hatalmat, melyet élveznek, részben (!) annak a korábban ellenzéki, jelenleg kormánypárti sajtónak köszönhetik, mely a politikai ellenfeleik elleni gyűlölet keltésében minden korábbi mértéket messze meghaladott, és folyamatosan meghalad. Mocskok, patkányok, undorító férgek, hülyék, aljasok, köztörvényes bűnözők, maffiavezérek, kegyetlen állatok... stb. stb. Ezek a megszokott, hétköznapi minősítések az Orbán-kormány mögött álló sajtó nagyobbik részében. A kormánypárti képviselők nyilván nem arra szavaztak, hogy Széles Gábor urat pillanatok alatt kibüntessék a vagyonából, holott tudják, ez elkerülhetetlen lenne, ha komolyan gondolnák a törvényt, melyhez a nevüket adták.”