„A Fidesz szocialista egészségügye címmel nagy ívű fejtegetés született dr. Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter tollából. Nem szeretnék a miniszter asszony egykori – a celebvilágban tett – nem túl sikeres kalandján élcelődni, de talán az is hozzájárult, hogy erősen feledékennyé vált. Dr. Horváth Ágnes a Semmelweis-terv kapcsán fejti ki nézeteit, egyetért az egészségügy megmentésével, csak a hozzá vezető utat nem tartja megfelelőnek. Azért nehéz erről a cikkről kritikát írni, mert részletezni kellene, hogy a szocialista–szabad demokrata kormányok milyen »eredményeket« értek el – ez köteteket igényelne –, s honnan indult a Fidesz–KDNP-kormány.
Dr. Molnár Lajos hatalmas lendülettel csonkította meg az ellátórendszert – a szokásos módon – íróasztal mögött, körzővel-vonalzóval és jó nagy adag prekoncepcióval. Az eredmény: bizonyos szakmák (pszichiátria), intézmények (HIETE) és végül a beteg emberek szinte jóvátehetetlen károkat szenvedtek. A miniszter úr távoztával »magyar hangja«, Horváth Ágnes folytatta a területi ellátási kötelezettség teljes összekutyulásával.
Sláger lett a vizitdíj, a kórházi napidíj, a széfek és a napi ötszöri étkezés a kórházakban. A népszavazás elsöpörte a fentieket és a miniszter asszonyt is. Székely Tamás következett, akire a teljes anyagi kivéreztetés feladata várt. 2006 és 2010 között 250 milliárd forintot vontak ki az »E« alapból, és ehhez akarták igazítani az ellátórendszert. Székely elismert finanszírozási szakember volt, mégis az ő finanszírozási ötletelései következtében jutottunk el 2009-ben odáig, hogy a kórházi vezetők összefogása már éhségsztrájkkal fenyegetett.
Jött az új kormány, amely a miniszter asszony állításával ellentétben nem egy, hanem négy év alatt tervezi visszaadni a GDP egy százalékának megfelelő összeget (kb. 300 milliárd forintot). Dr. Horváth a Semmelweis-tervben a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetését vizionálja. Ilyen nincs benne. Részleges térítési díj, szabad orvosválasztásért fizetendő térítés – az ötlet szintjén – benne van.”