„– Ön kiválóan ismer bennünket, s férje, Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter jóvoltából a lengyel–magyar kapcsolatok különlegességével is tisztában lehet. Magyarországon már a kilencvenes évek eleje óta időről időre párhuzamokat vonnak a lengyel és a magyar belpolitikai helyzet alakulása között, „ a varsói gyors” kifejezés a politikai közbeszéd állandó terminusa.
– Óvatosan bánnék ezzel az általam is ismert párhuzammal. A különbségek nagyobbak, mint első pillantásra gondolnánk. Itt, önöknél két egymást váltó nagy párt van, illetve volt a közelmúltban, tehát már a pártstruktúra és a politikai erőterek is mások. Ráadásul a politikai közbeszéd is teljesen különböző, a stílus és a tartalom egyaránt. A hatalmi viszonyokban ugyancsak jelentékeny különbségek vannak bal- és jobboldal között. Szóval az egész kérdéskör jóval bonyolultabb, mint gondolnánk. (...)
– A mai magyar helyzet, jó fél évvel a kormányváltás után, erősödő vitáktól hangos, egyre több a kormányintézkedések elleni támadás, akárcsak az első Orbán-kabinet idején. Mik a benyomásai a magyarországi politikai helyzetről, és milyen perspektívát lát számunkra?
– Magyarországon soha senki sem optimista, ez önöknél hagyomány. Mindenki mindig azt mondja, szörnyű a helyzet, és egyre rosszabb és rosszabb… Egyetlenegyszer sem jártam itt úgy, hogy azt közölték volna velem: igen, a dolog elég jól mennek, majd… Igaz, az elmúlt nyolc évben ezt valóban nem lehetett mondani, de remélem, érthető, hogy most ezzel mást szeretnék érzékeltetni. Egyébként egyetlen példa, éppen a Gulag-kutatással kapcsolatban: ezelőtt tíz évvel egyetértettem volna, ha azt mondja, az a bizonyos kettős mérce váltig érvényesül, holokauszt és Auschwitz mindenfelé, a Gulaggal alig foglalkozik valaki, nem is nagyon tudnak róla. A dolgok változóban vannak, méghozzá radikálisan. Egyre több munka jelenik meg, egyre több kutató foglalkozik ezzel a témával, főleg a fiatalok. A nemzedékváltás jelei egyre látványosabbak. Hollywoodban nemrégiben nem akármilyen film is készült egy fantasztikus szökésről, amely a Gulagon történt. A film alapja Slawomir Rawicz Hosszú menet című, magyarul is megjelent, kitűnő könyve. Mindebből látni lehet: fokozatosan, de teljes bizonyossággal jön föl mindaz, amit a Gulag jelent és jelentenie kell, fordul a világ. Nem lehetne ezt a példát a magyar ügyekre, a magyarországi helyzetre is vonatkoztatni?”
