„Lengyel tétele, miszerint Orbán történetesen Matolcsyval rúgatja ki az IMF-et, és vele vetteti ki a bankadót, voltaképp nem felel meg a valóságnak: a miniszterelnök személyesen is beszáll a kommunikációba, mégpedig durván. Nem hárítja másokra a mégoly rémes akciók ódiumát sem: nem, ez az ő »forradalma«, ő a Vezére. Más lapra tartozik, hogy persze igyekszik bevonni a felelősségi körbe a többieket is, és alighanem számít némelyek természetes elhasználódására, még akár a velük netán kiéleződő ellentéteire is. De hát a Fideszben kegyvesztettnek vagy mellőzöttnek lenni sem akkora büntetés. Nézzük meg, milyen sorsra jutottak a túlexponált, odakozmált, illetve félreállított harcostársak. Egy részük legalább az uniós képviselőség elviselhetően sanyarú kenyerét eszi, mások egyéb nemzetközi szervezetekben egzisztálnak, illetve hazai parkolópályák anyagi biztonságát élvezik. Az orbáni szisztéma lényeges vonása az, hogy a régi barátok és segítőtársak nem felejtetnek el. Hosszan sorolhatók azok nevei, akik most visszakerültek az első Orbán-kormány alatt viselt tisztségeikbe, vagy még magasabbra jutottak. A kormányfő komolyan veszi, hogy a hozzá való hűség megjutalmaztatik, hogy aki egyszer benne volt a pikszisben, az ugyan kerülhet lejjebb, de tagja marad a nagy családnak. És ez bizony erős politikai kohézió.
A »forradalom« tehát nem felfalja, hanem táplálja gyermekeit. Méghozzá jól, és a »forradalmárok« reményei szerint hosszú-hosszú időn át. S ebben rejlik a magyarázata – ha nem is kizárólagosan – annak az önfeladó, ha úgy tetszik, skrupulusoktól mentes lojalitásnak, amely a politikától nem érintett, független értelmiségiek számára egyrészt idegen, másrészt érthetetlen. Az ilyen ember tudja, hogy létezik ideológiai elkötelezettség, hogy van pártfegyelem és elvbarátság, mégis képtelen felfogni, miként adhatják a nevüket még magasan kvalifikált vagy legalább szakmailag vértezett politikusok is a jogállam és a demokrácia szisztematikus lebontásához. Ők azt hiszik, hogy van egy határ, amelynek átlépését a hitelére kényes individuum semmiféle hatalmi érdekkel sem igazolhatja.”