„A KEVE Társaság meghívására érkezett Budapestre a nemzetközi hírű agykutató, Glynn Harrison, aki reggeli után, kezében egy fél emberi aggyal elmagyarázta, hol van benne Isten. Az agy műanyag volt, a kutató által mért istentapasztalat valódi.
– Magyarországon és több posztkommunista régióban még messze nem szokványos egy lapon említeni az istentapasztalatot és az emberi agy vizsgálatát. Ön világszerte elismert kutatóorvosként ezt természetesnek tartja. Mekkora kihívást jelent az ön tudományos közegében keresztényként dolgozni, véleményt alkotni és publikálni?
- Amikor 1975-ben elkezdtem a tudományos karrieremet a bristoli egyetemen, bizony különcként tekintettek rám, ám azóta nagyot változott a világ. Ma a gyakorló keresztény pszichiáter szakorvosok londoni társaságának ötezer aktív tagja van, és igenis divatos hívő szemmel is megvizsgálni a biológiai jelenségeket. Sőt, az agyi aktivitást vizsgáló kutatások immár elképzelhetetlenek a vallási jelenségekkel kapcsolatos tézisek nélkül.
– Miért kezdett el agykutatással foglalkozni, és hogyan jutott el addig, hogy az idegrendszeri központ vallási aktivitását mérje és elemezze?
– Pszichiáterként mindig az elme különleges betegségei érdekeltek, sokat foglalkoztam a skizofréniával, illetve a különböző halluciánációkat, tévképzeteket átélőkkel. Ami kutatóként először megdöbbentett, az a tény, hogy mennyire csekély a különbség az általunk normálisnak nevezett, és a hallucinációkat átélő, betegnek diganosztizált emberek agyi működése között. A vizsgálatok során sokszor kerültem szembe olyan páciensekkel, akik különböző belső hangokat hallottak. Nem egy közülük úgy vélte: Isten szól hozzá. Az akkor létező összes vizsgálatot elvégeztük több ilyen személyen, és a furcsa érzékelésen kívül semmiféle kóros elváltozás, illetve betegség jelét nem találtuk. Hívő emberként óhatatlanul felötlött bennem: mi van, ha ez nem is kórkép, hanem valami másféle jelenséggel állunk szemben? Ennek kapcsán kezdtem aktív figyelmet fordítani az emberi agy vallási aktivitását vizsgáló kutatásokra.
– Az agy vizsgálatának leghatékonyabb formái köztudottan a képalkotó diagnosztikai berendezésekhez kötődnek.
– Az utóbbi egy-két évtizedben forradalmi gyorsasággal indultak fejlődésnek az agy képi elemzését lehetővé tevő technológiák, elég csak a mindenki által ismert CT-t, vagy az MRI-t említeni. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy az élő szervezetben megmérhessük: miként működik az agy idegsejtjei által képzett, hihetetlenül bonyolult kapcsolati hálózat. A vizsgálatok során beigazolódott, hogy minden emberi érzékelésért az agy saját területe a felelős, így külön központját különíthetjük el a látásnak, hallásnak, szaglásnak. Természetesen sor került a vallási élményeket gyakran átélők MRI-vizsgálatára is, és egyértelműen látszott, hogy aki hangokat érzékel, annak a hallóközpontja aktív, aki vizuális élményekben részesül, nála a látóközpont mutat működést. Így hipotetikusan is megkérdőjeleződött a felvetés, hogy elmebetegnek nevezzük azt, aki „nem létező” élményeket él át. A mérések eredményeképp kijelenthető, hogy ilyen esetekben kóros változást nem találtunk, az agy megfelelően és rendeltetésének megfelelően működött, így egyértelmű, hogy nem nyilvánítható betegnek egy természetfeletti élményt átélő személy.”
