Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
A mai Romániában a kezdeti sovén őrjöngés múlónak bizonyult epizódja után nyugodtan tűrik a piros-fehér-zöld zászlóerdőt március 15-én.
„Kiújultak a főigazgató, Alföldi Róbert elleni támadások, amelyek szerint a híres színész meleg, balliberális honáruló; újabb románellenes sovén hangulathullám, eredeti elemként némi homofóbiával elegyítve; és így tovább. Meg lehet érteni Alföldi Róbert főigazgató ijedt gesztusát: amikor Pesten kitör az irredenta hisztéria, akkor jobb az asztal alá bújni, mert ilyenkor röpülnek a sörös- és a Molotov-koktélos palackok, a leváltást és forrásmegvonást sürgető parlamenti interpellációk, napirend előtti államférfiúi hörgések és egyéb, a testi épségre veszedelmes eszközök. (...)
A mai Romániában - amely, fájdalom, újra demokratikusabb és elevenebb, mint a mai Magyarország: önhibáján kívül... - a kezdeti sovén őrjöngés múlónak bizonyult epizódja után nyugodtan tűrik a piros-fehér-zöld zászlóerdőt március 15-én, a templomokban a minden vasárnapi istentisztelet zárásaként énekelt magyar himnuszt, a Székelyföldön nemzeties szónoklatokat harsogó pesti politikusokat (bár a Tőkés László ellen kezdeményezett nevetséges ügyészségi eljárás mintha arra utalna, hogy ismét számíthatunk bajokra is). (...)
Romániában PILLANATNYILAG nincs annyira szükség az etnikai bűnbakra, mint Magyarországon és Szlovákiában - no persze a romák kivételével. Őket egész Európában üldözik; e tekintetben az új keleti »demokráciák« európaisága hiánytalan. A gyorsan csökkenő lélekszámú erdélyi magyarság égő gondjainak mindehhöz semmi közük. Velük a kutya se törődik. A romániai magyar kultúra pénzügyi támogatását korlátozta a Nemzeti Együttműködés Rendszere. A nemzetiszínű Budapesten erről egyetlen pisszenés se hallatszott. Az aprócska ellenzék pedig talán nem is hallott róla. A lényegről nincs szó. De az uszítás örök.”