„Ha jól értem, a Fidesz vezetői úgy érzik, a társadalom által óhajtott sikeres kormányzás lehetőségei beleütköztek a hatályos alkotmány, a »régi rend« korlátaiba. Erre a költségvetési szempontból nem túl jelentékeny végkielégítés-adó ügyében született felismerésre jött a rapid és minden eleganciát nélkülöző válasz: ne csak a jövő adóbevallása, hanem a jövő Alkotmánybíróságának jogkörei is férjenek el egy söralátéten, a kifogásolt, ám a társadalmi igazságérzettel teljes összhangban lévő törvény pedig ismét a parlament elé kerül. Azt azért reméljük, a több évtizedet közszolgálatban eltöltött tanárok, orvosok kikerülnek a végső jogszabály sújtotta körből.
Csakhogy itt – gyanítom – nem csak erről a törvényről van szó. Nem kis mutatvány, amit eddig a Fidesz-kormány végrehajtott: ígéretéhez híven húsba vágó lakossági megszorítások nélkül foltozta be a Bajnai-féle elszabott költségvetés százmilliárdos lyukait, teremtett forrást az érzékelhető adócsökkentéshez, tartotta, tartja be a Brüsszel által az MSZP-kormányok számára ismeretlen kíméletlenséggel előírt hiánycélt, miközben végre elkezdi lassan elhordani az irdatlan adóssághegyet is. Érdekes észjárásra vall régóta hiányolt szerkezeti reformokat vagy a különadók majdani kivezetése okozta problémák kezelését számon kérni a kényszerűen tűzoltással foglalatoskodó kormányon, amelynek gúzsba kötve is sikerült érzékeltetnie az újfajta gondolkodás esszenciáját: a terheket azokra hárítani, akik aránytalan mértékben voltak az elmúlt húsz év haszonélvezői.”