Alkotmányozás és reform

„Bár a nyugdíjpénztári lenyúlásra és az extraadókra épülő költségvetési politika egy időre elhárította a szigorú költségvetési politika közvetlen kényszerét, ezzel levegőhöz jutott a kormány (tegyük hozzá, hogy rengetegbe fog ez még nekünk kerülni), de az is kiderült, hogy szerkezeti reformok nem odázhatók el minden határon túl. Igen ám, de a reformok sok feszültséget hoznak. Átírja az igazgatás, az oktatás vagy éppen az egészségügyben kialakult viszonyokat. Lesznek, akiknek javul, másoknak viszont romlik a pozíciója. A reformnak rövid távon jelentős társadalmi és politikai ára van. Ez utóbbi megjelenik a kormány romló támogatottságában, népszerűségében. Ezt tudja jól Orbán is.(...)

Azt nem tudom, hogy van-e bármi a kormány fiókjaiban. De azt igen, hogy ezzel az időzítéssel veszítünk egy egész évet. Úgy telik el a ciklus első éve, hogy nem történt érdemi államháztartási reform, és nem kezdődik el a fenntarthatóságot elősegítő átalakulás a nagy rendszerekben.

A kormány lehet, hogy nyer az időzítéssel, de mi bizonyosan vesztünk. A társadalmi, politikai egyenleget meg majd 2014-ben meglátjuk. Mert erre is igaz: az nevet, aki utoljára nevet.”