Van-e szabadság a kapitalizmuson túl?

„A hazai szociáldemokrácia egyik fő problémája – ahogy én látom – az a fogalmi és szellemi zűrzavar, ami politikusaik és, bizony sokszor, értelmiségi támogatóik fejében van. (...)

Bár a polgári szabadságot leggyakrabban jogokként fogalmazzák meg, ezek valamennyien mégis csupán egy alaptétel megfogalmazásai: A polgári szabadság mindenféle függőségi és szolgai viszony tagadása.  A szabadságjogok pedig azokat a magatartásokat teszik kétségbevonhatatlanná, amelyek lehetőséget adnak a hatalommal és a hatalmasokkal szembeni fellépésre a saját szabadságunk érdekében, mégpedig nemcsak néhány embernek, hanem mindenkinek, bárkinek! A polgári szabadság individuális, legyen az személyes vagy kollektív, az egyesek által konstituált individuum. Minden olyan közösség, legyen az a nemzet, az osztály vagy bármi más, amely elnyeli, feloldja magában az egyes embert, egyúttal a szabadságát is elpusztítja. (...)

Amit egy tudós tehet, az csak annyi, hogy megpróbálja észrevenni, mi is születik az emberek mindennapi cselekedeteiből. Ezekhez képest a politikai hatalom birtokosainak tettei nevetségesen jelentéktelenek. A politikus sem tehet többet, mint világra segíti – vagy megpróbálja világra segíteni – azt, ami a mindennapokban formálódik. Csakhogy az éppen formálódó nem mindig jó, és a politikus tisztánlátásától és tisztességétől függ, mit enged világra. Nálunk partikuláris érdekektől hajtva engedték világra a rasszizmus, a pökhendi és primitív nacionalizmus, valamint a polgári szabadságot pusztító szervilizmus torzszülötteit. Jelenleg pedig a kevesek szabadságát kínálják a mindenki szabadságát jelentő polgári szabadság helyett.”