„Szili vívódása lelkiismeretével teljesen hiteltelen. Tucatnyi lehetősége adódott az MSZP-vel való szakításra. A leglátványosabb minden bizonnyal az lett volna, ha a gyalázatos december 5-i népszavazás »sikerekor« távozik a szocialista pártból. Remek alkalom kínálkozott akkor is, amikor Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-szel karöltve alázta porig a 2005-ös köztársasági elnök választás alkalmával. Szintúgy helyes lépés lehetett volna lelépni a politika színpadáról a pécsi bukta után, amikor Páva Zsolt az időközi választáson kétharmados győzelmet aratott az addig bevehetetlennek hitt baloldali fellegvárban. Sőt, megfelelő lett volna az időpont, amikor pártja nem szavazta meg a kettős állampolgárságot, azonban a kezdeményezés sikerével egyetemben »meghalt a magyar progresszió«. Szili azonban maradt és életben tartotta a rendszert, amelyet kívülről mindig bírált. Házelnökségéről a munka elvégzése után mondott le és szemrebbenés nélkül fogadta el a tavaszi országgyűlési választásokon az MSZP Baranya megyei listájának első helyét. Nem, az országos listán természetesen nem akart szerepelni: Gyurcsánnyal egy lajstromon szerepelni az mégiscsak snassz.
Az »örök jelölt« Szili Katalin most elhagyja a süllyedő hajót. Harmadik utas politikája látványosan megbukott. Az MSZP-t nem sikerült se megújítani, se nemzeti szocialista irányba eltolni, se az általa is kiszolgált Gyurcsányi neoliberalizmustól megszabadítani. Akkor hivatkozik morális alapra, amikor az MSZP padlón van és ő cserbenhagyja pártját. Mesterházy Attila és a baranyai MSZP joggal követeli, hogy mondjon le mandátumáról.”