„Geréb Ágnest nem először vonják felelősségre. Hívei esküsznek rá, ellenfelei megátalkodottnak láttatják. Pálcát tör felette még az a nő is, aki minden magzatát elvetette, s az a férfi is, aki soha nem engedte meg a szülést párjának, még szerelmi kapcsolatban sem. Mindenki nagyon okos tud lenni ebben a témában, pedig inkább azon kellene gondolkodni: miért vannak hívei az otthon szülésnek? Elég emberséges-e egy kórház légköre, elég vonzó-e az ottani szakértelem ahhoz, hogy legyőzze az otthon bensőségessége iránti vágyat?
Geréb Ágnes az igazságszolgáltatás kezében van, de ne feledjük: sosem egyedül döntött, amikor otthon szülést vállalt. Azt a nőt, aki tud egy betegségéről, amely nehezíti a szülését, s bizonyos kockázatokat rejt (pl. vérzékenység, cukorbaj, erős rövidlátás), mégis a kórházi ellátás mellőzése mellett dönt, súlyos erkölcsi felelősség terheli. Akár az anya károsodik, akár az újszülött, mindenképpen a gyermek az, aki a kockázatvállalást leginkább megszenvedi, mert ő ártatlanul van odavetve a felnőttek mindig olyan jól megideologizált felelőtlenségének.”