„Az új gazdasági rendszerben a spekulatív kapitalizmus helyett a termelő kapitalizmusra, vagyis a spekuláció helyett a munkára kellene koncentrálni. Az új adórendszert új alapokra szükséges helyezni, amely munkabarát, egyszerű, teljesíthető és igazságos. Magyarország számára a válságból való kilábalás útja nem a megszorításon, hanem a gazdasági bővülésen keresztül vezet.
Egy-két csapásra viszont minden nem megy. Mehetne, de…
Az előző két kormányzati ciklus által itt hagyott örökség súlyos. Elég rápillantani az idén tetőző államadósságra: csak ez a tétel húszezermilliárd forintra rúg, vagy az államháztartási hiány szintjére – ez cirka négyszázmilliárdos mínuszt produkált a költségvetési alappálya mellett, pusztán erre az évre. (...)
Hitelességünk, megítélésünk a világ szemében az elmúlt nyolc év leforgása alatt romlott. 2002-ben még a kelet-közép-európai térség éllovasai voltunk, jelenleg pedig egy hajszál választ el bennünket a bóvli kategóriától. Márpedig Magyarország befektetői osztályzatának javulnia kell – nagyon nem mindegy, milyen kondíciók mentén jutunk pénzhez a piacokon.
Jó hír, hogy az első 29 pontos gazdasági akciótervet a nyáron kedvezően fogadták: tulajdonképpen azóta erősödik – kisebb-nagyobb kilengésekkel – a forint, a tekintélyes svájci bank, a Credit Suisse immár befektetésre ajánlja a magyar államkötvényeket és a részvényeket is. Egy fecske azonban nem csinál nyarat. Éppen ezért muszáj teljesítenünk az idénre és a jövő évre vállalt költségvetési hiánycélt!”