„A kormány kommunikációja ügyesen leplezi, de tény: mióta a gát átszakadt, az összes parlamenti párt az LMP kottájából játszik. A kabinet szinte szöveghűen azt a javaslatcsomagot valósítja meg, amit hétszázalékos »vetélytársa« sebtében összehegesztett. A közbeszédet persze nem az ökopárt, hanem a vörös iszap tematizálja. De az eredmény mégiscsak az, hogy a légüres zölddemagógia kijjebb szorult a parlamentből, és legalább a szavak szintjén megnőtt a becsülete az eddig magasról lesajnált szakszerű környezetpolitikának. (...)
Húsz évvel a gazdaság piacelvű átalakulása után prosperálónak hitt szektorok működnek úgy, hogy az általuk megtermelt GDP köszönő viszonyban sincs az általuk okozott környezeti ártalmakkal. Riasztó az információhiány, ami a hatóságokat és az érintett lakosságot jellemzi: egy héttel a baleset után sincs egyértelmű ismeretanyag a kiömlött zagy összetételéről, környezeti és egészségügyi hatásairól, az ártalmatlanítás mikéntjéről. Hiányzik a leltár a vörös iszapnál is veszélyesebb galvániszap-, olajiszap-, erőművi pernye- és egyéb lerakatokról, illetve az ismert depóniák műszaki állapotáról.”