„Fura képletek rajzolódnak ki Orbán Viktornak a »neoliberalizmusra« szórt ismétlődő átkaiból, amelyeket egy szónoki rítus szerint rendre az állam gazdaságszervező szerepének felmagasztalása kísér.
»A piac mindenhatósága és önszabályozása csak elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság« – idézte az MTI a minap a miniszterelnököt, kiegészítve azzal, hogy »a jövőt csak a valóságra lehet építeni«. Ha a »valóság« az, hogy évtizedek óta nem látott súlyú és arányú állami beavatkozás nélkül lehetetlen lett volna kimenteni a bajba jutott bankok sokaságát, lendületet adni a hitelszűkétől szenvedő gazdaságoknak, akkor a képlet helytálló. (...)
Abban végzetesen téved Orbán, hogy a neoliberalizmust összemossa azokkal a »spekulatív pénzügyi tranzakciókkal«, amelyek a romlást részben előidézték. A tévedés kettős. Egy: amikor a hol neoliberálisnak, hol monetaristának mondott közgazdász-óriások (Hayek, Friedman) a piac és a verseny szabadságát védelmezték mindenfajta erőszakos állami beavatkozással szemben, s ebben az értelemben valóban »mindenhatónak« gondolták a piac önszabályozó reflexeit, »a Holdban« volt még az a kor, ahol pénzintézetek tömege kezdett hamiskártyás módjára »játszani« fedezet nélküli termékekkel, s vállalt olyan kockázatokat, amikről maga a piac derítette ki utóbb, hogy vállalhatatlanok.”