„Ha cigány üt vagy öl, a liberális »jogvédők« írják a felmentést, mert ők ezen keresztül a kort védik. A korszellemet.
Ha magyar üt vagy öl, akkor a kor és korszellem engesztelhetetlen ellenségei emelik fel szavukat. Akkor jönnek a »veszettek«, és így beszélnek: »Siralmas, hogy hazánk sanyarú sorsát ismerve, még mindig vannak a szurkolóink között olyan barmok, akik nem tudják, hogy kik az ellenségeink, kik ellen kellene emberkedni. Nem a verekedéssel van bajunk, egy sportszerű egy az egy elleni bunyó edzi a testet, erősíti a jellemet, ahogy Dobó Istvánék is balhéztak anno a különböző vásárokban. De 15-en egyre, késsel? Reméljük, hogy amennyiben a rendőrök nem tudják elkapni, akkor a zöldek huligánjainak tisztességesebbjei tanítják majd móresre az elkövetőt.«
Micsoda siralmas, bégető és rémisztő butaság ez. Tizenöt-húsz beteg és gyáva állat nekiesik egy kamasznak, megszúrják, még nem lehet tudni, túléli-e, és ezeknek Dobó István jut eszükbe. S ha egyenként verték volna meg, akkor az nyilván rendben lenne. Ha egyenként vívnának késpárbajt, mert az egyik barom zöld, a másik meg lila, akkor nincsen semmi kifogásolható a dologban.
Ideológiát talált magának a szellemi-lelki nyomorúság. Nagyon nagy a baj…”