„Hoffmann Rózsának mondom, hogy ha az államtitkár asszony esetleg már jövőre belevetetné az általános iskolák történelemkönyvébe, hogy az 1956-os fegyveres és az 1989-es alkotmányos forradalom után 2010-ben keresztény fülkeforradalom zajlott le Magyarországon, akkor a raktárost mint előzményt ki ne hagyja a kulccsal; ennyit a vizsgálóbizottságok meg a történelem komolyságáról. A kérdés az, hogy lesz-e most már kulcs, amikor kell. (...)
A közvélemény más, ünnepibb felmérések szerint kifejezetten szolidáris a nyomorultakkal, a hajléktalanokkal különösen, a baj csak az, hogy leginkább általában, globalice együttérző és segítőkész, a konkrét hajléktalan konkrétan büdös neki, tehát konkrétan küldené el. Sajnos ez már csak így van, a szegénység csak a mi gyerekkori tankönyveinkben, Gárdonyi Géza meg Móra Ferenc elbeszéléseiben szép és jellemformáló, a valóságban a nyomor randává, büdössé és állattá tesz. Ha ezt felismeri egy belügyminiszter, s ehhez hozzáveszi még, hogy mekkorát fejlődött a polgári Magyarország már pár hónap alatt is, hogy az utcákon a rendőrségnek köszönhetően rend és béke van, hogy a közterek és középületek, közjárművek mennyire tiszták, hogy az emberek mennyire ápoltak, elegánsak és jó illatúak, akkor már tényleg nincs más hátra, mint kitiltani a renitenseket a Magyar Köztársaság valamenynyi közterületéről. És akkor a forradalom nagyjából befejezettnek is nyilvánítható.”