Fogy a magyar – mit tehetünk?

„Magyarországot a 19. század elejétől azzal riogatják, hogy kihal a nemzet, illetve beolvad más nemzetekbe. Ez a lehetőség Vörösmarty Szózatában is megjelenik, (»S a sírt, hol nemzet sűlyed el / Népek veszik körűl«). Ám nem szabad alábecsülni a nemzeti közösségek regenerálódó képességét. Mindazon nemzetek, melyek a kései középkorban megjelentek a történelem színpadán, mindmáig jelen vannak Európában, egyik sem tűnt el, megannyi sorcsapás és viszontagság után sem. Még olyan kis nemzetek is, melyeket a huszadik század negyvenes éveiben »leírtak«, és úgy tekintették őket, hogy rövidesen megszűnnek létezni, mint az észtek, a lettek és a litvánok, újjászülettek, országaik az Európai Unió tagja lett. És a kelet-európai zsidóság is a szörnyű népirtás után nemcsak fennmaradt, de újraalapította Izrael államát.

Vagyis a nemzetek, ahogy a lélekszámuk megfogyatkozik, újra fel is támadhatnak, a negatív demográfiai tendenciák megfordulhatnak. Magyarország jövője sem reménytelen, még akkor sem, ha a lakosság tízmillió alá csökkenése sokakat megdöbbent. Amennyiben a gazdasági körülmények javulnak, és a kormányzat hathatós intézkedéseket tesz a népesség növekedésének előmozdítására, a magyar ajkú bevándorlók befogadására és a legnagyobb szaporulatú, szegény rétegek integrálására, a helyzet nem reménytelen. Jó lenne, ha közelednének az értelmiség egyes csoportjainak a nézetei, ugyanis a baloldal nem engedheti magának azt a luxust, hogy lesöpörje az asztalról legégetőbb gondjaink egyikét.”