„Igyekeztem elhitetni magammal, hogy lehet Erdélyben mindenféle hazafias pátosz nélkül is nyaralni, viszonylag kis gyerekeink amúgy sem fogékonyak az ilyesmire.
A fiúk persze öt-hat évesen nemcsak az autómárkákat ismerik fel, hanem a Nagy-Magyarország-sziluettbe applikált H betű is ismerős számukra. A »hal formájú matrica« - ahogy nagyobbik fiunk hívta - már egy néhány éves gyerek számára is magyarázatra szorul. Nem árt tehát idejekorán tisztázni, mit is jelent nekünk a korszerű nemzettudat - gondoltuk. (...)
Mit fognak tudni néhány évtized múlva ők megmutatni a gyerekeiknek? S vajon megvan-e a megfelelő módszerünk arra, hogy tényleg érdekelje őket mindez, s ne csak megmosolyogják múltba révedő szüleiket?
Az utolsó nyári hétvégén lángosért álltunk sorba egy balatoni strandon, a nemzetiszínű szalagokkal és rovásírásos feliratokkal díszített büfénél. A gyerekek is rákérdeztek, hogy ugye ez ugyanaz a rovásírás, mint amit abban a régi templomban láttunk. Igen, mondom, ez bizony az, s a pulthoz érve meg is kérdeztük, vajon mit jelent az ősi jelekkel készült kiírás. Az öntudatos tulajdonos duzzadó kebellel vágta rá, hogy az egyik felirat annyit tesz: lángos, a másik pedig azt jelenti, hogy gyros. És még mondja valaki, hogy gond van nálunk a korszerű nemzettudattal...”