„– A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval való kormányzati egyeztetés is jókora hullámokat vetett. Ön szerint mire van nagyobb szükségünk: az IMF-re vagy a függetlenségünkre?
– Az elmúlt 20–30 évben időnként azt gondoltuk az IMF-ről, hogy ők a megváltók, máskor meg azt, hogy tönkretesznek mindent. Az IMF-en belül is változhatnak az eddig uralkodó nézetek, és jó okom van azt feltételezni, hogy éppen most is új, a válság tapasztalatait befogadó ideákon gondolkoznak. Nem elsősorban a Stiglitz-féle (új-keynesiánus – A Szerk.) ideákra gondolok, hanem más, normális elméletekre, például a skolasztikus közgazdaságtanra. Ennek központi eleme, hogy az emberek önmagukat húzzák ki a bajból, és ehhez vissza kell adni a szabadságukat. A szabadság és a diktátumok nehezen egyeztethetők össze.
– Jól hangzik, de vajon kihúzzuk magunkat a bajból?
– A kormány gazdaságfilozófiai elgondolása az, hogy kinövekedjük ezt a válságot, és van még annyi pénz a világban, hogy mindez az IMF forrásai nélkül is finanszírozható.
– Lát arra esélyt, hogy kinőjük a válságot?
– Mindenképpen, de csak akkor, ha a növekedés nem segélyprogramokra épül, hanem a gazdasági szabadságra. Ez a legfontosabb. A 29 pont 90 százalékával tökéletesen egyetértek, és nagyon remélem, hogy a következő program révén tetemesen javul a piacra lépés lehetősége. Ha a kormány jó döntéseket hoz, akkor az emberek elkezdenek egymásnak munkát adni.”