Lady Gaga valójában nem létezik: jelenléte nem valóság, hanem vizuális vízió, a popkultúra tünékeny ikonja.
„A '60-as évek Woodstock-nemzedéke még élvezettel rombolta le a világháború utáni polgári értékeket, Madonna pedig a visszafogott '80-as évek neoviktoriánus értéktábláit repesztette szét. Mindez akkor lázadás volt, ma azonban már nem cél a polgárpukkasztás vagy a prűdség kifigurázása, hiszen egyik sem létezik többé, illetve amennyiben igen, úgy beépültek a Bürgertum kulturális fősodrába. A '68-asok nyugdíjkorba lépő unalmas nyárspolgárok lettek, Madonna pedig mára megkérdőjelezhetetlen popikon, aki szórakoztatóipari mércévé nemesült. Gaga korában a lázadás azonban minden értelmét elveszítette: a fáradt posztmodern lerombolásra sem érdemes világában ugyanis vagy premodern értékeket kellene újjáteremteni, vagy a modernitás utáni helyzetet kellene elgondolni. Gaga e köztes állapot szignálja, a poszt-posztmodern elő bizonyítéka. A szennyáradat tetején lovagol, s már nem előidézi vagy ünnepli a kulturális káoszt, hanem csak létét bizonyítja. Örömmel szívja be az oszlás gázait és megrészegülve ízlelgeti a felbomlás sűrű, romlott mézét. Művészetét és mondanivalóját kritizálni ostobaság, sőt mi több: felesleges is. Hiábavaló bírálni, hiszen nem hordoz értékeket, nincsen sem normatív, sem norma-ellenes alapja, ehelyett inkább az aktív nihilizmus, a semmi láthatóvá válása. Bármi lehet, és annak az ellentéte is - feltéve, ha a dolgoknak lenne helyük és bárminek a legcsekélyebb értéke is volna. Gaga nem lázad semmi ellen, hanem maga a semmi, büszke értelmetlenségével az értelem nélküliséget tükrözi vissza. Éppen ezért semmi értelme nincs hibáztatni - kár volna az egyetlen őszinte tanúra haragudni. Ha nem tetszik, amit látsz, ne azt okold, aki a maga pőreségében mutatta meg a valóságot!
Gaga de-de-degenerált da-dadogása (da-da-doo-doo-mmm [...] just, j-j-just dance, p-p-p-poker face, pa-paparazzi, ro-ro-romance, m-m-my telephone, Ale-Alejandro, Ale-Alejandro) korunk legautentikusabb, abszolút kultikus üzenete, amely hipnotikus és mágikus módon recitálja el a posztmodern felbomlásának kezdetét. A falig vitt relativizmus végre nyilvánvalóvá vált Gaga mocskosságában felszabadító és ocsmányságában gyönyörű művészetében: innen kell vagy visszafordulni, vagy még tovább menni. A kérdés az: ki meri majd megtenni az első lépést?”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
