„Az árutőzsde szárnyalása kísértetiesen emlékeztet a két évvel ezelőtti eseményekre, amikor a világméretű élelmiszer-drágulás már az éhséglázadások kitörésének veszélyével fenyegetett. Akkor is a börzéken kezdődött el a folyamat, ami az áruházak élelmiszerpolcain ért véget, ahol egy idő után húsba- és mellbevágóan magas összegek fogadták a vásárlókat. Akkoriban két tényező mozgatta a piacot: a nemzetközi szinten igen alacsony gabonakészletek és azok a spekulánsok, akik az összeomlott pénzpiacokról az árupiacokra menekítették a pénzüket.(...)
Így megy végig a láncreakció, ami végső soron érthető, hiszen a piac szabálya az, hogy a kevesebb nem lehet olcsóbb. Ami kevésbé elfogadható, ha ismét a nemzetközi árubörze lovagjainak a kezébe kerülünk, és azért kell mélyebbre nyúlni a pénztárcánkba, hogy az ő hasznukat is kifizethessük. Részben elkerülhető lenne ez, ha a kormány csökkentené az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adóját. De emellett a multinacionális kereskedelmi láncok árképzését is korlátozni kellene, mert az árutőzsdei befektetők mellett ezek a cégek azok, amelyek a legtöbb profitot teszik zsebre az élelmiszereken.”