„Nem tartom rossznak, még kevésbé bűnnek, térségünkben a kilencvenes évek elején megjelenő, az anyagi dolgok megismerésére, fogyasztására késztető éhséget, mely által oly sok új dolog áramlott be az életünkbe. Örvendek annak, hogy gyermekeimnek finom ételeket tudunk adni, hogy olyan ruhákban járathatom őket, melyekben jól érzik magukat és nem fáznak a hideg téli estéken, hogy otthonaikban kényelem és tisztaság van. Örvendek annak, hogy felhívhatom mobiltelefonon a nagyra nőtt gyermekeimet bárhonnan, ahova az életutam vezet. Annak is örvendek, hogy kis laptopomon bármikor megnézhetem, hogy mit kérnek vagy kínálnak fel családomnak az emberek. Milyen jó, hogy nemcsak írásban, hanem akár kis filmek által is a nagyra nőtt családom tagjai üzenhetnek, elmondhatják, hogy mi történt velük, és mi az, ami szerintük fontos a nagyvilágban. És milyen jó, hogy éjjel felkelve e kis gépen megfogalmazhatom és rögzíthetem ezeket a gondolatokat is, és az internet által szétröppenthetem a nagyvilágba. Hiszem, hogy mindez az én gondoskodó jóságos Istenem drága ajándéka. Biztos vagyok benne, hogy Ő vezet lépésről lépésre nagy szeretettel, de hihetetlenül biztos kézzel, ahogyan egy atya vezeti gyermekeit. És úgy gondolom, hogy most, a huszonegyedik század elején Ő bátran tovább akar vezetni bennünket. (...)
Szeretettel bátorítalak, ne féljetek a holnaptól, az új tanévtől, ne hagyjátok, hogy a mindent beszennyezni akaró gonosz Isten legszebb ajándékát, a holnapba vetett hitünket elorozza tőlünk. Mindennapi munkánkban ne csupán az évezredek mozgásának fáradt inerciája vigyen előre, ne becsületből játszódjuk végig e »vesztes meccset«. Hanem higgyünk a holnapban, higgyünk abban, hogy az emberiség nagy tornájában a mi generációnk által megvívandó meccset igenis megnyerhetjük. Igen, a magunk kis lépésével előbbre vihetjük a társadalmunkat, és egy tisztább, nyugodtabb, verejtékes munkánk által is szépülő világot hagyhatunk a gyermekeinkre. Olyan jó lenne, ha a múltban való nosztalgikus elmerülés helyett bátran előre néznénk, és a holnapban keresnénk a bennünket mozgató éhségre a választ. Az idők Ura szelíden vezet, és nem a múltban, hanem a jövőben vár ránk a nekünk szánt csodás ajándékaival. Én nyugodt vagyok, és bátorítlak, hogy szívetek vágyára hallgatva elinduljatok, mert tudom, hogy évmilliárdok óta tartó feltartoztathatatlan utazásunk a végtelenül szerető Szentháromságos egy Istenünk karjaiba vezet.”
