Kinek az elnöke?

„Schmitt Pál ma a kormányzó pártok valóságértelmezésére építette mondandóját, a szövegben folyamatosan megjelentek a Fidesz politikájában hangsúlyos elemek. Az államfő »húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló felhatalmazásról« beszélt, nem feledkezett meg a forradalom szó említéséről (»a forradalmakat kevesek vívják meg sokak nevében, sokak érzéseit, vágyait képviselve«), hitet tett az új alkotmány megalkotása mellett, amelyhez aktív segítséget ajánlott, sőt rögtön javaslatokat is tett (»alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységet és a Szent Koronát«). (...)

Újra hangsúlyozom: a kormány lelkes támogatójának elnöki modellje nem antidemokratikus, nem veszélyezteti a jogállamiságot, ráadásul nem is ismeretlen a nyugati demokráciákban. Attól, hogy idehaza még nem volt rá példa, egyáltalán nem kizárt, hogy a korábbiaknál is népszerűbbé teszi az államfői pozíció birtokosát. A szerepnek kétségtelenül akadnak azonban veszélyei (elsősorban magára a köztársasági elnökre nézve), ezek azonban igazán csak akkor válhatnak láthatóvá, ha változik a közhangulat, ha a nemzeti egység kifejezésével megbízott államfőnek azt kell tapasztalnia, hogy az a politikai erő, amelynek programjával azonosul, már nem bírja a választók elsöprő többségének támogatását.”