Egyszerűsítés

„A kormányszervek, állami felügyeleti hatóságok és köztestületek munkájának egyszerűsítése és ésszerűsítése, feladatainak összevonása a kormányváltás pillanatától fogva napirenden van. Elsőként a korábbi miniszteriális szisztémát söpörte el a forradalmi hevület, a kevesebb csúcstárca alá-köré szervezett államtitkársági struktúra előnyeit ugyan nem olyan könnyű észrevennie a köznapi halandónak, mint az eddig ötvenegy elnevezés alatt kirótt és beszedett adónemek megnyirbálását, a polgársanyargató jogszabályok gyors eltörlését. A legbiztosabb jele, hogy a változások jó úton haladnak, az az ellenérdekű politikai oldal nyüszítése, médiumainak fülsértő visongása.

Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy éppen a hazai médiavilág felügyeletére hivatott szervezet reformot meghaladó átalakítása ad most okot hisztériára. Amíg az eddigi struktúrában – magyarul mondva: médiamocsárban – szépen, kényelmesen el lehetett dagonyázni, olyan köztestületet lehetett megválasztani és fenntartani, amelyiknek 150 fős bizottságába – képletesen szólva, de nem messze a valóságtól – képviselőt delegálhatott a „Balkezes Ateista Varrónők Nemzeti Szövetsége”, és a „zsűritagok” közpénzmilliárdokról dönthettek, az sok éven át a legnagyobb rendben volt. Olvasóink csak sejtik, hogy miért volt az jó rendszer, az új hatóság ellen tiltakozók pontosan tudják.”