Demokratúra

„Adott esetben dönthet jól a nép, ám a kérdés az: azért jó a döntés, mert a nép hozta, vagy maga a döntés jó? És ha egy esetben a döntés jó, garancia-e ez arra, hogy ez minden esetben így lesz? Avagy: miért lenne a többségnek mindig igaza?

Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a nép/többség nem dönt mindig jól. És ha általános alapelvvé tesszük a "nép szentségét", hogyan előzhetjük meg tévedéseit? Az abszolutizált demokráciával szemben nem csupán az az érv létezik, hogy "a nép hülye", hanem az is, hogy az egyéni tévedések lehetőségét nem mossa el az, ha a döntéseket az egyén helyett egy többség hozza (a felelősség kérdéséről nem is beszélve, ami viszont ezzel eltűnik). A szakralizált nép demokrata képe utópikus, és így jogosnak kell tartanunk de Maistre erre vonatkozó megjegyzéseit.

Nem állítom, hogy igaztalan az, hogy a közember sokszor bölcsebb, mint valamelyik elit (a liberálisnál mindenképpen). Viszont nem is ugyanazt jelenti a demofil és a demokrata. Mondhatjuk, hogy Burke is többre tartotta a nép bölcsességét, mint a philosopheok okoskodásait. Sokan vagyunk ezzel így. Ám ebből még nem következik, hogy egy doktrína alapján történő többségi döntést ideológiai alapon elfogadnánk, és általánosítanánk.”