Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Életképtelen Gyurcsány-, Szanyi-, és Szili-párt helyett a piacképes belső pluralizmus helyreállításán kellene munkálkodniuk.
„Az egyfajta proli karakánságot, kurázsit és vagányságot tükröző Horn Gyula keresztülverte posztkádári paternalista pártján a Bokros-csomagot. Sőt – bár (ismerve a bokrosi felfogástól nagyon távol eső mentalitását) minden porcikája berzenkedhetett tőle, fenn is tartotta azokat, dacolva a szociális demagógiával. A gyurcsányi reformkurzus idején azonban ama belső többszólamúság, amit Horn még képes volt a kormányzati cselekvőképességgel összeegyeztetni, lebénította pártot. A különböző faktorok nem koncertszerű összhangot teremtettek, hanem disszonáns jelleggel kioltották egymást. A panamabotrányok arra utalnak, már nemcsak kioltották, hanem fel is dobták egymást. Az ügyészség aligha tudott volna ily bravúrt produkálni belső informátorok, bennfentes kisúgók nélkül. Ennyi haszna volt a jogállam szempontjából az MSZP belső funkciózavarainak. Csakhogy erre a kormányzás teljesen, a párt pedig majdnem ráment.
Emiatt még fájhatna kizárólag a szocik feje. Viszont rövid-és középtávon szinte csak az MSZP-től várhatjuk, hogy a Fidesz jogállam-szűkítő, parlamentarizmust korlátozó erőfölényének alternatívája legyen. A Jobbik nyilván nem lehet a Fidesz demokratikus (le)váltópártja. Az országházi rutinnal nemigen bíró LMP-nek pedig még sokat kell tanulnia. Hónapok-évek kérdése, amíg kinőhetik magukat a hippi-zöld kispártiság utópikus, szubkulturális skatulyájából. Így – bármennyire is fenntartásokkal, fintorogva állunk hozzá – a szocialisták lesznek a demokratikus étlap egyetlen biztosan jelen lévő fakultatív eleme. A Fidesz választójogi szigorításai - mint szezonális kispártot - épp az LMP-t veszélyeztetik. Komolyan csak akkor lehet számolni velük, ha átjutnak ezen a tűzkeresztségen (pl. az önkormányzati választáson.) Ugyanakkor jó néhány szomorú példát láttunk az elmúlt évtizedekben, mi lett a sorsa a parttalanul demokratikus, értelmiségi pártoknak, lásd SZDSZ. Ahhoz, hogy komoly ellenzéki erő legyen, az MSZP-nél szükség van a regnáló pártvezetés belső önmérsékletére és önkorlátozására. Pontosan arra, amit a Fideszen kér számon. Hogy a Mesterházy-főáram változatlanul bírja és tűrje a permanens belső kihívást. Életképtelen Gyurcsány-, Szanyi-, és Szili-párt helyett a piacképes belső pluralizmus helyreállításán kellene munkálkodniuk. ogy ez kormányképes is legyen, azon ráérnek még gondolkodni.”