Hova jutna Európa, ha Kelet-Európáról venne példát?

„A híreket olvasó, tájékozott, átlagos nyugat-európai üzleti réteg véleménye Magyarországról elég negatív. Ennek csak az egyik oka a hitelgarancia-csomag. Arról most csak annyit, hogy Magyarország jelenleg külső finanszírozásra, de minimum külső finanszírozási garanciára szorul, amit az EU és az IMF a piaci alapú konstrukcióknál kedvezőbben nyújt. Előbb kirúgni a sámlit a saját lábunk alól, majd utána megpróbálni kiszedni a nyakunkat a hurokból kibaszottul menően kurucos, csak hát hülyeség. Majd ha bebizonyosodik, hogy Magyarország fenntartható módon képes önfinanszírozóan elműködni, akkor lehet azt mondani, hogy egyelőre nincs szükség a garanciára. Ez akkor is így van, ha a hiányról a 2001-2008 közti időszak gazdaságpolitikája tehet. Továbbá az adó- és járulékrendszert a 29 pont is alapvetően fogyasztás-élénkítő, nem pedig munkaadói terheket csökkentő módon alakítja át, ez is tény, és az is tény, hogy eddig minden kormány ezt tette, nehogy a lakosságnak túl nagy terhet kelljen viselnie. Csakhogy a lakosság szinte minden rétege jobban él, mint amennyit megtermel, az irreális állami transzfereket kapók azért, mert transzfereket kapnak, a közteherviselés alól kibújok meg azért, mert egy csomó terhet nem rónak le. És ez, bazmeg, mindenkinek egyértelmű, aki idejön Magyarországra, és ehhez még a könyvelésbe se kell belenézni.

A másik, ami miatt Magyarországnak pocsék a megítélése, az sajnos bizony az, hogy a diplomáciánk vagy láthatatlan, vagy nagyonis jól látható módon bunkó.”