„2006-ra óriásit változott az országos közhangulat: a 2002-es jelentős balfordulathoz képest is erősebb lett a jobboldal előretörése. Nem véletlen, hogy a kormányon lévő MSZP és SZDSZ most először indított közös jelöltet, ám szocialista induló nélkül is csaknem véget ért Demszky eddigi győzelmi sorozata. A négy évvel korábban kitalált független jelölt szerepében ezúttal Tarlós Istvánt támogatta a Fidesz, aki ugyan alulmaradt a főpolgármesterrel szemben, ám az eredmény több mint szorosnak nevezhető: mindössze 13 ezer szavazaton múlt (46,9-45,2%) a mandátum sorsa.
Demszky Gábor 2010-ben már nem indul, korábbi pártja csak vegetál, ha egyáltalán még létezik, a főpolgármester egyes hírek szerint már párttagságát is megszüntette. Az eddig legyőzhetetlennek bizonyult politikus mostani visszavonulása sok mindennek nevezhető, de diadalmas búcsúnak semmiképpen. Helyét minden bizonnyal a Demszkyt 1990-ben még támogató, ám azóta ellene folyamatosan újabb és újabb jelöltekkel próbálkozó Orbán Viktor kiválasztottja, a rendszerváltáskor amúgy még szabad demokrata színekben politizáló Tarlós István foglalhatja el.
Érdekes és sajátos, hogy az elmúlt húsz évet figyelve két olyan politikust lehet megnevezni, akik az egész időszakban valamilyen kiemelt politikai vezető pozícióban voltak: a fővárost húsz éven át irányító – s közben pártjában is meghatározó szerepet játszó – Demszky Gábort, valamint a Fidesz folyamatosan első számú vezetőjének számító – s közben négy évig kormányfőként is regnáló – Orbán Viktort. Sok a párhuzam, a találkozás, de mennyivel több a különbség... Hogy is szokták mondani? Plutarkhosz lapjaira kívánkozna.”