„Az elkövetkező napok gazdasági sajtója nyilván a kormány és a valutaalap, illetve az EU szakértői delegációjának összeveszését és ennek azonnali pénzpiaci következményeit fogja címlapon hozni és vezető hírként kezelni. Amint meghallottam egyébként, hogy az új kormány első hivatalos tárgyalási fordulója az ország legnagyobb hitelezőivel kudarcba fulladt, a közelmúltban kialakított szokásaimhoz híven mindjárt elhatároztam, hogy a lehető legkevesebbet nyilatkozom az ügyben. Az eddigi indokaimon kívül azért is tartottam ezt helyénvalónak, mert nem különösebben szeretem alkalmazni az olyan fordulatokat, hogy »ugye megmondtam« vagy, hogy »lám megint nekem lett igazam«, különösen akkor, amikor az általam vezetett hasonló tárgyalási fordulók mintha békésebben és sikeresebben zárultak volna, s nem veszélyeztették az ország pénzügyi stabilitását, a gazdaság növekedésének megindulását és általában a felzárkózási folyamatokat. (...)
Mint írtam már egyèbként, a 2010-es költségvetési feszültségek nagy részét az új kormány intézkedései okozzák, mint például a társasági adó kiengedése, a gázárkompenzáció meghosszabbítása, a MÁV költekezéseinek a növelése, de rengeteg pénzbe kerül a gyengülő árfolyam is. Ezért a korábbi kormányt hibáztatni, ahogy az a jelenlegi kormány hivatalos nyilatkozatában olvasható, egyszerre arcátlan és átlátszó, illetve a felelősségvállalás és az önkritikára való képesség teljes, lényegében beteges hiányára utal. Másrészt az IMF éppen, hogy annyira apolitikus igyekezett maradni, hogy semmilyen módon nem nyilvánult meg az új kormány költsègvetési műbalhéi kapcsán, sőt a fentihez hasonlóan arcátlan nyilatkozatokar is majdnem szó nélkül hagyott (kivéve, amikor az ő nevében próbáltak hasonlóakat előadni). Cserében csak annyit vártak, hogy az új kormány mostanra hagyjon fel a populizmussal és legalább a jövőre nézve kötelezze el magát a fegyelmezett, kiszámítható és átlátható gazdaságpolitika mellett. Egyezség azért nem jött létre, mert a jelenlegi kabinet erre sem volt hajlandó, ráadásul számos intézkedésével maga rontotta a költsègvetés átláthatóságát és ellenőrizhetőségét. Korrekt, teljeskörű számításokat a költségvetés állapotáról, az éves folyamatokról utoljára a mi kormányunk tett közzé, az új kormány sem ilyet nem hozott nyilvánosságra, sem korrekt tájékoztatást nem ad vagy államháztartási sajtótájékoztatót sem tart. Ezek után akár a korábbi kormányt, akár a valutaalapot hibáztatni a tárgyalások megszakadásáért, illetve a korábbi kormányra hárítani a költségvetés átláthatatlanságáért vagy aktuális túlköltéseiért való felelősséget csak erős elfogultsággal lehet.”
