Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A kérdés az, megértik-e, hogy Budapest nélkül nem lehet lezárni a kádárizmust Magyarországon.
„A rendszerváltás óta Budapesten a szociálliberális koalíció kormányoz. Két forrása van népszerűségüknek: egyrészt az SZDSZ hagyományos urbánus-polgári életmódot folytató szavazóbázisa, másrészt a szocialisták választói tömegei, elsősorban a volt munkásnegyedekben és a lakótelepeken.
De hogy húsz év óta nem sikerült e téren változást elérni, az meggyőződésem szerint a Fidesz eltévesztett Budapest-politikája volt. Köztudott, hogy a polgári párt első generációs vezetői garnitúrája vidékről jött tanulni a fővárosba, ezért nem várható el tőlük, hogy különösebben rokonszenvezzenek a nagyvárossal. Ám az ma már jól tudható, hogy kifejezetten politikai zsákutca volt átengedni Budapestet a balliberális elitnek. (...)
És még most sem bizonyos, hogy húsz év áldatlan balliberális vezetés után sikerül-e megszabadítani a fővárost a korrupt hatalomtól. Kritikusai szerint az »alkotmányos forradalmát« vezénylő polgári pártvezetés nem figyel oda eléggé a budapesti kampány felépítésére. Bár a hétvégén a budapesti választmány kiállt Tarlós István főpolgármester-jelöltsége mellett, és megszületett a kerületi jelöltek listája is, a mélyreható változások idején a főváros kicsit elsikkadni látszik.”