Sajtótájékoztató

„Érdekes írás jelent meg a Magyar Nemzetben. Óvatosan, de kritizálta a Fideszt. Egyelőre csak a nagyobbik kormánypárt médiatörvény-javaslatát - de a cikk vége már többet sejtet, mint egy egyszerű szakmai vitát, bírálatot. Szerető Szabolcs voltaképp - egyelőre még persze Érte, s nem Ellene aggódva - számon kérte a polgári párton a demokráciát. Mészáros Tamás feat. Bolgár György megdicsérte a polgári napilapot, azt, amitől Avar János éveken át még az újságkénti minősítést is megtagadta.

Hogy egy demokráciában tényleg megbosszulja-e magát, ha leépítik, korlátozzák a demokráciát, nem tudom. De hát nem is erről lennénk szólandók. Hanem arról, hogy a Magyar Nemzet kritizál. És még ez sem érdekes önmagában - ám ennek kapcsán megkérdezhetjük, hogy milyen legyen, milyen lesz a jobboldali média? Ami eddig olyan volt, amilyen.

Milyen is volt? Például ellenzéki. A Fidesz azonban immáron kormányon van, a hozzá közelálló médiák (médiumok) pedig ellenzékinek megmaradva kevéssé állhatnának továbbra is közel hozzá. A tegnapi újságnál azonban talán csak a kormánypárti propagandalap unalmasabb. Az újságíró létében mindig is valamelyest a hatalom ellenfele. Szólásszabadságát is az állammal szemben nyerte el - igaz, mostanra már más, nem-állami entitásokkal szemben kell védenie. Az újságíró kritikus, szellemes, provokatív. Nem a hatalom indokai, hanem árnyoldalai érdeklik. Ez nem azt jelenti persze, hogy minden újságnak minden kormány ellen egyaránt lőnie, ugyanazon dühvel érvelnie, csaholnia kell. De az újságok közötti különbség - amint tőlünk északabbra, délebbre, nyugatabbra van - nem a kormánypártiság vagy az ellenzékiség - tehát valamilyen pártérdek szolgálata -, hanem a kritika irányának és céljának eltérősége. Valaki konzervatívként kritizál, valaki liberálisként, valaki katolikusként, valaki baloldaliként, valaki kommunistaként, valaki fasisztaként, valaki anarchistaként (stb.) - természetes, hogy egy konzervatív kormány a konzervatív újsághoz közelebb áll, de a konzervatív újság ettől még ugyanúgy kész konzervatívként számon kérni a konzervativizmust. A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem lesz CDU-lap, még ha bizonyosan jobban szimpatizál a CDU egyes törekvéseivel. A Libération sem lesz szocialista házi újság, még ha maga is balról kritizálja a közéletet. És a La Croix sem lesz az egyház hivatalos közlönye, még ha újságírói többségében valószínűleg vallásukat gyakorló katolikusok.”