„Hétszázmilliót költöttek szakmai, szakértői tanácsadásra, szolgáltatásra tavaly, hangzik az első számú vád, hogy majd következzék a talán még ennél is súlyosabbnak beállított, az igazgató használatában lévő 8-16 millió forintos listaárú BMW immár öt évvel ezelőtti beszerzése.
Pellengérre állíttatik továbbá a magánautók használatáért kifizetett 16 millió forint, a 25 alkalmazott havi 3-400 ezres telefonszámlája éppúgy, miként a reprezentációra fordított 19 milliós, és a kiküldetésekre kifizetett 47 milliós kiadás is. Hogy mindezen tételek, önmagukban teljesen nyilvánvalóan semmit sem bizonyító felsorolásával mi is volna a cikkíró szándéka, az legfeljebb csak sejthető, ám pontosan ugyanez a helyzet ellenfelének sértetten kapkodó, láthatóan hirtelen összeszedett számsorokat felvonultató, éppen csak a lényeggel adós maradó válaszával.
Holott a megoldás, különösen az utóbbi idők zaftos közpénzügyi botrányai után tálcán kínálja magát: legyen ezután bármely közfillér elköltése is a legteljesebb, bárki által és bármikor ellenőrizhető módon, valóban nyilvános! És akkor talán majd tényleg elmaradnak az olyan nevetséges, a fenti esetnél is előfordult támadások és hárítások, mint például, hogy a félmillió forintnál nagyobb összegű szerződések listájának kiadását meg lehet-e tagadni azok túlságosan nagy számára hivatkozva, avagy éppen a fő kedvenc, a szerződött partnerek „személyiségi és üzleti érdekeit" védelmező titkolózás.”