Ez egy levél

„Nem vagyok olyan pozícióban sem, hogy kínos személyi döntéseket hozhatnék. Olyan kínosakat, amelyeket csak több országhatáron túlról lehet megüzenni. Ilyen távolságból nem látszik a pír az orcán, s nem kell válaszolni ilyen kérdésekre: mégis miért egy lakhatási támogatással trükköző, mindenki számára ismeretlen fideszes való az Állami Számvevőszék elnöki székébe? Vagy: ha Sólyom László jó jelölt volt öt éve, most miért nem az? Merthogy önök tetszettek jelölni anno. Mi lehetett az a hatalmas bűn, amiért még arra sem találtatott méltónak, hogy önként ne vállaljon még egy ciklust, legalább látszólag a saját döntéséből? Ha öt éve megkérdezték a zembereket arról, ki lenne megfelelő elnök, most, amikor - mint az köztudott - a nemzeti együttműködés hajnala hasad, ez miért nem fontos?

A válasz nyilván a kétharmad. A zemberek így döntöttek. Valami ilyesmi. Rendben is van. De. Játsszunk tisztán. Minthogy a lehetőség adott, akár szüntessék is meg a köztársasági elnöki posztot. Írják át az Alkotmányt meg a törvényeket úgy, ahogy tetszik. Vállalják és kezeljék az ebből fakadó esetleges konfliktusokat. Úgy, ahogy az mondjuk médiaügyben történt. Tiszta képlet. Ezt akarjuk, megtehetjük, megtesszük, pá.

Az ÁSZ- és a köztársasági elnök esetében valamiért nem megy ez a tiszta játszma. Pedig mibe került volna előző esetben egy kis módosítás: kivenni a passzust, hogy párt központi vezetőségébe tartozó harcos nem veheti fel a küzdelmet államiszámvevő-főnökként? Ha ez a rendelkezés ugrik, ülhetett volna oda Varga Mihály is, vagy akárki, akinek a neve, eddigi tevékenysége nem kizárólag azt üzeni: vicc az egész, mindegy ki van ott, csak hűséges legyen.

Schmitt Pállal ugyanez a helyzet. Hűséges, kedves, tényleg jó társalgó, mindig megtalálta az érvényesülés útjait - már a kádárizmusban is miniszterhelyettes tudott lenni, ugye. Még az is lehet, hogy népszerű lesz, úgy is mint az emberek embere, a négyharmadé... Négyharmad! Jézusom! Mégsem irigylem.”