Bankadók ideje

„Hazánkban a bankadó erkölcsi alapját nem csupán a válság mélypontján kiutalt segélycsomag adja, hanem a pénzügyi krízis elmélyülésében játszott banki felelősség is. A szektor szabályozatlanságából és a pénzintézetek felelőtlenségéből fakadó irdatlan veszteségeket ugyanis nem lehet egyoldalúan áthárítani a lakosságra. Nálunk nem a hamis hitelminősítéssel felcímkézett értékpapírok jelentették a kockázatot, hanem a devizában folyósított hitelek korlátlan felhalmozódása, amely mára több százezer családot sodort a létbizonytalanság szélére. Közel egymillió honpolgárunk aggódhat nap mint nap a svájci jegybank árfolyam-erősítő lépései miatt, miközben az euró gyengülésével az európai mentsvárként szolgáló alpesi valuta amúgy is erősödik. Az árfolyamkockázatot a hazai bankok száz százalékban az ügyfelek vállára tették, ráadásul a hazánk eladósítása miatt megemelkedő országkockázat következtében a vállalkozók ma kétszer annyi kamatot fizetnek hiteleikért, mint a nálunk jóval fegyelmezettebben gazdálkodó csehek. Mindezt tetézi, hogy a banki magatartáskódex nem akadályozta meg, hogy a pénzintézetek a költségeik emelkedését az ügyfelekre hárítsák. Az euróövezet adósságválságával ismét felerősödő piaci félelmek ma a legsérülékenyebb államok – így hazánk – fizetőeszközét ránthatják a mélybe, és az előttünk álló esztendőre csak a bizonytalan árfolyam-ingadozás vehető biztosra.

A Magyarországon tevékenykedő bankok aranykora leáldozóban van: a több mint egy évtizedes kiemelkedő profit és az európai mércével mérve is irigylésre méltóan magas betéti- és hitelkamat-különbözet után most szerényebb nyereséggel kell beérniük.”