Álkrízis

„Kósa Lajos és Varga Mihály nyilatkozatai viszont órák leforgása alatt dönthetik romba mindazt, amit az előző egy év során az ország elért. Nem azért, mert bárki elhiszi, amit mondanak. Hanem azért, mert világos, hogy miért mondják. Annyit mindenki felfog, hogy a hiánycél módosítására készülnek, másként fiskális lazításra; Kósa nem átall a görög példára hivatkozni: ha ott elnézte az unió a költségvetés felborulását, majd itt is hasonlóképp viselkedik. Ez sajnos nem egyszerűen cinizmus. Rosszabb. A helyzet tökéletes félreértése. A görögök ugyanis éveken át becsapták az uniót (nem mellesleg a saját polgáraikat is, akik most ébrednek rá, milyen ára lesz az eddigi túlköltekezésnek), és amit most segítségként kapnak, azt kínkeservvel vissza kell majd visszafizetniük. Nincs ingyenebéd - de ha mégis volt, akkor nagy böjt követi.

Bajnai és Oszkó teljesítménye viszont abban állt, hogy relatíve megőrizték a társadalmi stabilitást, hogy mérsékelni tudták a kényszerű áldozatot, hogy rövidre fogták a böjt idejét. Ennek az ország népe megadta az árát, de épp ezért a magyar alagút végén viszonylag hamar megláthattuk a fényt - minden előrejelzés a következő évek határozott gazdasági növekedésével számol. Nem kétséges, hogy ennek is ára van: a csoda elmaradása. A »mindent megoldunk egycsapásra« jobboldali szivárványának szertefoszlása. Az, hogy a realitásoktól nem lehet elrugaszkodni.”