„Saját méréseink és más intézmények adatai is egyértelműen igazolják: a szlovákiai magyarok döntő többsége sajátos gondjaik megoldását idehaza tartja reálisnak, a szlovákiai partnerek és politikai szövetségesek révén, lehetőleg a pozsonyi parlamentben, nem pedig az anyaországi üzengetésekkel és jelképes politizálással. Erre a meggyőződésükre épített a Híd kampánya. Az új helyzetben még senki sem foglalkozott azzal, vajon mit jelent majd a szlovákiai magyar közösség számára az MKP parlamenti státusának az elvesztése. Emiatt ugyanis az eddigi húsz helyett mindössze hét, a kormányalakítás után esetleg kilenc-tíz magyar nemzetiségű (a Híd képviselői közül kormányzati tisztséget vállaló politikusok helyébe magyarok léphetnek) képviselő ülhet a pozsonyi parlamentben.
Sok a kérdőjel és a kétely Szlovákiában, egy azonban világos: a választópolgárok többsége elutasította a Robert Fico vezette koalíció hatalmi arroganciáját, a jogállamiság alapvető elveinek a semmibevételét, primitív nacionalizmusát, nemzetiségellenes megnyilvánulásait, az állam eladósodását, felháborító korrupciós botrányait. Szlovákia többsége más országot, más társadalmi légkört, más emberi kapcsolatokat óhajt. Ennek a közakaratnak az erejét és érvényesülését a Smer győzelme sem gyengítheti, de csak akkor, ha a jobbközép pártok nem feledkeznek meg arról, miért és mire kaptak bizalmat.”