Richárd király

„Innét, kívülről nézve az ember persze őneki szurkol. Mert ha sikerül átvennie az MSZP-t, ha az Orbán-gyűlöletbe végképp belehülyült – mert belehülyített – emeszpés mezei hadak újra fellázadnak őérte, akkor a Fidesznek s az új kormánynak nyert ügye van. Illetve, pontosabban: lényegesen könnyebb lesz neki. Ugyanis Richárd királyt oly’ páratlanul utálja az országlakosok többsége, hogy hozzá képest mindenki más szerethetőnek tűnik majd. Ráadásul szegény Richárd a háborúban érdekelt, a kivéreztetett ország viszont békére vágyik. Ezért mondom, pusztán hatalomtechnikai szempontokat figyelembe véve, az új hatalom Richárd király párton belüli győzelmében érdekelt.

Az ország viszont nem. Nagyon nem. Az ország – mondom megint - a békében érdekelt, és valamiféle tisztességes baloldal létrejöttében is, persze. Az pedig III. Gyurcsány Richárddal lehetetlen, ugyanis a kettő fogalmilag kizárja egymást.

De ma nem tudhatja senki sem, hogyan dől el majd a játszma. Ezért olyan tanácstalanok és rémültek az MSZP vezetői. Mert érzik, az utolsó vezért kellene lemészárolniuk a túlélés érdekében, az utolsó vezért, aki a talpasokkal elhitette, hogy ő képes egyedül győzelemre vinni a pártot. Tényleg elég rémes ellentmondás.”