„A mai sajtótájékoztatóján Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e célszerűbb későbbre halasztani a téma tárgyalását, a tudósítások szerint annyit mondott: ez álszentség lett volna. Talán valamivel egyértelműbben és részletesebben is fogalmazhatott volna, mert ebből a válaszból számomra nem derült ki, hogy csak az álszentséget akartuk elkerülni, vagy egyben okosak is voltunk. (...)
Kétségtelenül van némi esély arra, hogy az állampolgársági vita és annak szlovákiai fogadtatása az ottani magyar szavazókat is mobilizálja, s ezáltal Fico mellett akár a magyar pártoknak is segíthet (amint azonban erre Csáky Pál okosan rámutatott, még ebben az esetben is inkább nehezítené a választások utáni tárgyalási helyzetüket: »már befolyásolta, lehet, a következő szlovák kormány összetételét«), összességében valószínűbb, hogy a nemzeti érdekeink szempontjából inkább negatív hatással lehet a júniusi választás eredményére.
Elképzelhetőnek tartom persze azt is, hogy van ezzel ellentétes értelmezés, szívesen is hallanék vagy olvasnék erről bővebben. Leginkább azonban azt tartom fontosnak - akár a témától függetlenül is -, hogy ne keverjük össze az erőt a butasággal, az önállóságot az önsorsrontással. Legyen a magyar politika határozott és büszke, mert a sajnos több alkalommal tapasztalt érthetetlen gyengeség és túlzott alkalmazkodás még soha nem vezetett eredményre. A valóban örvendetes retorikai változás azonban ne jelentse azt, hogy egyben az eszünket is elveszítjük; nem alárendelődni és behódolni kell, hanem gondolkozni, ha lehet akár előre is…”