Katonadolog

„Korrupciós indexünknek már nem, önbecsülésünknek - és főként a honvédség társadalmi megbecsülésének - nagy károkat okozhatnak azok hírek, amelyek például egy korábbi '56-os vérbíró kitüntetéséről vagy a katonai objektumok In-Kal őrző-védő cég általi védelméről szólnak. Utóbbi számos kormányzati intézménytől, köztük a Honvédelmi Minisztériumtól is jól fizető megbízásokat kap évek óta az egyes közfeladatokat ellátó intézmények őrzésére. (Ezért ellenszolgáltatásként a HM esetében évente 200 és 300 millió közötti összeget fizet ki.) Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy is várhatnánk, hogy a Magyar Honvédség a társadalom megbecsülését élvező intézmény legyen, ha azt látjuk, hogy saját objektumainak védelmére a minisztérium őrző-védő céggel szerződik? Olyan ez, mintha a magyar kormány felbérelné egy jól menő cég vezérigazgatóját, hogy kormányozgassa helyette az országot. Megengedhetetlen.

Melyek lehetnek azok az eszközök, amelyekkel a számos - remélhetőleg már csak múltbeli - negatívum után az új honvédelmi kormányzat újjáépítheti a Magyar Honvédséget? Feltétlenül szükségesnek tűnik a hivatásos katonák létszámának növelése, illetve ezzel párhuzamosan a (jogszabályilag már létező) civil tartalékos haderő kiépítése. A toborzás akkor vezethet eredményre, ha a honvédség megerősíti kapcsolatait a civil társadalommal és az oktatási intézményekkel, valamint ha sikerül a katonai életpályát vonzóvá tenni, ami össztársadalmi érdekként egyúttal a leszakadó társadalmi rétegek elhelyezkedését és felzárkózását is segítheti. E célok maradéktalan teljesüléséhez persze jelentős anyagi forrásokra lenne szükség, s e téren a kormány mozgástere korlátozott. A sikernek azonban - a pénzt részben helyettesítő - záloga lehet a nemzeti ügy elkötelezett szolgálata is, mely a szemléletmód formálása révén mindannyiunk feladata.”