Az euroidok végnapjai

„Az euró válsága egy szempillantás alatt szertefoszlatta az uniós integráció továbbfejlesztéséhez fűzött reményeket. Kiderült ugyanis, hogy az európaiaknak csak addig van szükségük az unióra, amíg többletforráshoz lehet jutni a közös kasszából. A politikusok annyira elvakultak, hogy nem törődtek azzal, ki fogja pótolni a hiányzó összeget, ha esetleg túl sokat költenének. Sőt egyszerűen becsapták Brüsszelt, hogy még több pénzt kaphassanak. Brüsszel pedig nem ellenőrizte a tagországoktól kapott adatokat, még akkor sem, ha egyre nyilvánvalóbb volt némelyek hamissága, és hagyta, hogy a közös valuta és kassza terhére eladósodjanak olyan tagországok, amelyek aligha tudják majd visszafizetni tartozásaikat.

Aztán, mint mindig, eljött az igazság pillanata: a túlköltekezőkről kiderült, hogy nem tudnak fizetni, s az eddig ésszel élő gazdagoknak kell kifizetniük a szegény déli sorstársak számláit. Ebben a pillanatban fény derült arra is, hogy a nemzeti érdekek sokkal fontosabbak az euró­paiaknál. A görög euró elleni támadásra csak nagy késéssel és végül pontosan úgy reagáltak, mintha a NATO alapszerződésének 5. pontja írta volna elő. Vagy­is ha valakit megtámadnak, akkor azt mindenki elleni támadásként kell felfogni. A NATO-ban azonban ez az elv csak azért működik, mert a katonai erőt hozzá az amerikaiak állják. Egy kézen meg lehet számlálni ugyanis azokat az európai országokat, amelyek a költségvetésük két százalékát hajlandóak lennének katonai célokra áldozni, s ha költenek is, akkor is inkább látványprojektekre, mintsem védelmi szempontból értékelhető programokra.

Az euró stabilizálásához azonban az amerikaiak nem biztosítanak védernyőt. A legnagyobb tagállamok vezetői így csak annyira védték meg az eurót, amikor megmentették a görögöket a csődtől, hogy a saját nemzeti kötvénypia­caik működőképesek maradjanak ebben a pénznemben. Nem tudnak viszont megoldást találni a közös valuta gyengeségét okozó valódi problémákra: túl nagyra nőtt az utóbbi évtizedben a különbség a tagországok eladósodottsága és versenyképessége között ahhoz, hogy egy közös valutát üzemeltethessenek.”