„Biztos, hogy minden normális ember vágyik a politikai kultúra megújulására. A közbeszéd végre ne presztízsharcokról, személyes pozíciók megerősítéséről s főként ne az ellenfél megsemmisítéséről szóljon – például a másik oldal leveréséről, amit Gyurcsány Ferenc hangoztatott hatalomra jutásakor –, hanem az ország javáról. S azt, hogy épp mi az ország java, nem döntheti el egyedül a kormány, bármekkora felhatalmazása legyen is. Akivel csak lehet, békességben éljetek, tanítja az Újszövetség. Tudjuk, nem mindenkivel lehet. Akik – személy szerint – bűncselekményeket követtek el, akik közpénzek milliárdjait ügyeskedték a zsebükbe, s akik hatalmukkal visszaélve terrorizálták a lakosságot, remélhetőleg nem az új kormánnyal, hanem a nyomozó hatósággal számíthatnak párbeszédre. De ha léteznek – tételezzük fel! – ellenzéki képviselők, akik nem mocskolták be magukat, helyes, ha az új hatalom nem legyőzött ellenségnek, hanem partnernek tekinti őket. Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, igazság és egyetértés... ”