A tér visszafoglalása

„Annak, aki át akarja építeni, vagy végleg lezárni, mint Budapest jelenlegi főpolgármestere tervezte 2007-ben, vagy annak, aki gépen – mondjuk, kémrepülőgépen – száll fölébe, a Kossuth tér csupán földrajzi hely. Számunkra azonban nem egyszerűen egy térről van szó, hanem a térről, ami a miénk. Az országnak háza van, a nemzetnek tere.

A Kossuth tér a reformkor végén született, mikor felépült a Parlament. Ott áll Kossuth Lajos és Rákóczi fejedelem szobra. Ott az ötvenhatos sortűz áldozatainak jelképes sírja. Annyi minden történt ezen a téren, tüntetések és mészárlások, szónoklatok és rémült menekülések… Miért? Mert amióta ott az a tágas tér az Országház előtt, azt jelenti: a haza nem az aktuális kormányé, hanem a miénk. Minap egy ismerősöm azt mondta a közértben: reméli, hogy most majd egy erős személyiség és egy kemény kormányzat kivezet minket a bajból. Megütközött, amikor azt feleltem: engem semmiféle erős személyiség ne vezessen ki a bajból. Remélem, hogy sokan gondolkodnak hasonlóképpen, szabad ember módján.

Remélem, hogy az új kormány elég erős lesz megosztani a hatalmat azokkal, akik ráruházták. Vagyis végre demokratikus lesz a vezetés: nem csupán a bólogatás jogát engedi át a polgároknak, hanem meghonosítja a felelős részvétel kultúráját. Na, ez történelmi fordulat lenne. S az utóbbi hetek eseményei erősíthetik a reményt, hogy nem hiába várunk erre a fordulatra.”