Két pofon nem lesz elég

„Ha a Fidesz már első perctől kezdve nem tudja kezelni az egyre elpofátlanodó, folyamatosan a jogállam határait feszegető Jobbik-jelenséget, akkor hiába számos jószándékú gazdasági, szociálpolitikai stb. intézkedésük a párt lenyomására, a helyzet, a demokrácia és a jogállamiság kontrollálhatatlanná válik. A Jobbik ugyanis nem(csak) a Fidesz hibáiba, melléfogásaiba fog belekötni és arra alapozva bázist növelni, hanem éppen hogy a pozitív döntésekbe, régóta várt reformlépésekbe (már ha valóban meglépik őket, pl. adóreform, önkormányzati és bürokrácialebontó reform). Az elmúlt évek alatt a neonyilasok nem egyszerűen azzal arattak nagyot, hogy bekerültek az EP-be, idén meg a parlamentbe, hanem hogy tényleges társadalmi bázist tudtak építeni, a párt úgy be van ágyazva egyes, korábban akár szoci régiókba, mintha mindig is az övék lett volna.

Vicces és a vázolt problémára adekvát választ nyújt a Fidesz-szatelit KDNP, amelyik úgy döntött, azért, hogy ne a Jobbiké legyen a harmadik legerősebb parlamenti frakció, hanem az övék, jól megnövelik a képviselőcsoportjukat – ki mással, mint fideszesekkel, nyilván. Na most a KDNP-ről azt kell tudni, hogy annyira függetlenek a Fidesztől, hogy csupán másfél évtizede keringenek orbitális pályán Orbán Viktor körül, övék az egyház vagy fordítva, ez kissé homályos, mindenesetre az egyházpolitika a szó szoros értelmében az ő hitbizományuk. Persze valódi tartalommal is megtöltenék gigafrakciójukat: a cél, hogy „egy kereszténydemokrata párt képviselje a nemzeti radikalizmust” – így indokolta egyikük a lépést. Mondjuk ez valóban innovatív és praktikus: minek külső erőkre lecsapni, ha azt, amire lecsapnánk, mi magunk is mondjuk? Csak nem fogunk magunknak két pofont lekenni? Ha valami, ez aztán ártana az országimázsnak.”