„Nem látom a demokratikus hagyományokat, nincs mire támaszkodni, a rendszerváltás két évtizede a demokratikus értékek társadalmi támogatottságát tekintve - sportnyelven szólva - egy gyenge kezdés utáni gyors visszaesés története. De ebben semmi tragédia nincs, most újrakezdés lesz. Csak a többségi várakozásoktól eltérően nem rögtön, hanem a kijózanodás után. Történeti időtávokban érdemes gondolkodni, csak így maradhatunk bizakodóak. Hogy nem lesz fejlett alkotmányos demokrácia a most középkorúak életében? Elsietett és illuzórikus volt a várakozás, semmi nem támasztja alá, hogy gyorsan és lényegesen eltérjünk eddigi kudarcos történeteinktől. Egy lassú tanulási folyamatba sok visszaesés belefér.
A nagy kérdés, hogy a mikrovilág, a kisebb közösségek, a kultúra képes lesz-e megőrizni színes és élő valóságát, esetleg kifejezetten burjánzásnak indul mint alternatív kultúra és menedék egy tolakodó és szabadsághiányos politikai kultúra ellensúlyaként. Néhány napja a Tilos Rádió kellemes és szabad közegében arra a kérdésre, hogy mi lesz itt, mégis mennyire csorbul a szabadságunk, ha a szabadság ellenségei uralkodnak, azt ajánlottam, készítsünk leltárt azokról a helyekről, dolgokról, amelyek hiányoznának, és nézzük meg mi történik velük. Szórakozó- és koncerthelyek, klubok és könyvesboltok, kiadók és színházak, műsorok, darabok, társulatok stb. A nyomulás romboló, de annyira ma már talán nem lehet, hogy rossz közérzetünket ne enyhítse néhány ilyen maradvány.”