Wass Albert kultusza réges-régen nem az íróról szól.
2010. február 15. 07:39
p
0
0
11
Mentés
„Wass Alberttől először A funtinelli boszorkányt olvastam, és már akkor, a mára kibontakozott kultusz előtt ugyanoda helyeztem magamban, ahova ma is. Ha csak az erdélyi irodalmat tekintjük, valahol Nyírő József és Bánffy Miklós társaságában bukkan fel Wass Albert. Nyírővel rokonítja szuggesztív tájleíró készsége, ösztönös panteizmusa, tömör, kifejező nyelvezete, regényeiben ki-kiütköző novellaírói és ezzel együtt némileg elnagyolt szerkesztési hajlama. Bánffy Miklóshoz hasonlóan Wass Albert ugyanakkor a néphez hajló erdélyi arisztokrata rokonszenves alakja. Nem szénégető kunyhókban él, de minden idegszálával arra tör, hogy megértse az ezeréves magyarság írásba, dalba, versbe foglalt, sőt elveszett, már csak a lelkekben élő mitológiáját.
Wass Albert, azonkívül, hogy hősként élt és halt meg, tagadhatatlanul messzire esik a magyar prózairodalom első vonalától. Nem az ő hibája: a magyar regény Parnasszusán világsztárok foglalnak helyet. Wass Albertet egész egyszerűen nem lehet egy helyütt említeni Mikszáth Kálmánnal, Krúdy Gyulával, Kosztolányi Dezsővel, Móricz Zsigmonddal, Ottlik Gézával. Ez az önkényesnek látszó felsorolás persze haszontalannak tűnik, hiszen az olvasó előcitálhatja egyéni igazságát: nekem Wass Albert kedvesebb íróm, mint Krúdy Gyula, akkor most mi van? Akkor most az van, hogy mindenkinek szíve joga azt olvasni, amit akar. Az ízlés és a katarzis az irodalomban a legszentebb magánjog. Csakhogy létezik objektív, tudományos megközelítés, és ha ezt tekintjük, nem kétséges, hogy a felsoroltakhoz képest Wass eredetiségben, problémafelvetésben, népábrázolásban, regénytechnikai elemeiben hátrább szorul.
De nem is ezzel van a fő baj. Hanem Wass Albert kultuszával, amely réges-régen nem az íróról, hanem a száműzött ember helytállásáról, önértelmezésről, a háborús bűnösség vádjáról, liberálisokról, polgáriakról, jobbikosokról, zsidókról, kommunistákról szól. Kár, hogy így van.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 11 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2010. február 15. 15:32
Nem szivesen vitatkoznék a jótollu és szellemes Szentesi Zöldivel, de az irók kategórizálásával nem értek egyet, mert a korábbi korok irói- az általa felsoroltak is- az idő révén foglalhatták el méltó helyüket a nemzet könyvszekrényében. A maiak- és kényszerü távolléte és a megjelenési akadályoztatás miatt évtizedeken keresztül kimaradó Wass Albert is idetartozik- maradandó értéknek minősitése csak ezután történik meg. Wass Albert kihagyása a fősodorból tévedés, mert az az irodalom is elsővonalbeli, amelyiknek résztvevői az emlitetteken tul Tamásit és Sütőt is jelenti, Wass nélkül hiányos lenne. Velük szemben viszont a mai agyondijazott irók értékállósága még nem derült ki, mert nem a dijak- még a Nobel dij sem- hanem az olvasók minősitenek. Mindenesetre én-koromnál fogva sokat olvastam- ma már csak olyan prózát tudok olvasni, amivel érzelmileg azonosulni tudok. Ha nem, leperegnek rólam az emlitett iró és irása és nem vagyok képes végig olvasni. Gondolom sokan vagyunk igy!
Az első olyan írás a Magyar Hírlapon, amit képes voltam falkaparás nélkül olvasni. (Persze az "objektív tudományos"-részen kívül)
Talán ha három könyvet olvastam Wasstól, a Funtinelli boszorkány volt az egyetlen, ami alapján be tudtam tenni őt az olvasható magyar írók közé, ahol politizálni próbált, az rettenetes volt. Talán egy generáció elteltével a jobboldalon is helyén lehet majd kezelni őt. Még túl közel van ahhoz, hogy a műveire lehessen koncentrálni. Az irodalmi lobbik által nyomott "túl a kortárson" írókon is lesz mit átértékelni, így működik a művészet és ez ellen hosszútávon (szerencsére) a politika sem tud tenni semmit.
Kicsit OFF
Mostanában Gion Nándort olvastam, aki ahhoz képest, hogy milyen kevés szó esik róla, meglepően jó volt. Nem váltja meg a világot, de akinek Wass művei tetszettek, azoknak lehet, hogy ő is tetszeni fog.
Ez egy hatalmas ostobaság! Az írókat szubjektívan ide oda osztályozgatni ostobaság. Olyan mint a na Pistike kit szeretsz jobban anyukát vagy apukát? Én például nagyon is odasorolom Mikszáthhoz, Gárdonyihoz, Krúdyhoz, vagy Jókaihoz. Ebben az érdekes az, hogy alkotóereje teljében kiszakították kultúrköréből és nem csak fizikai, szellemi emigrációba is dugták. Akikhez szólt, azoktól eltiltották a szavát. Így nem jöhetett létre az író és olvasói közötti kölcsönhatás. Ennek ellenére a Funtinelli boszorkány a legnagyobb magyar művek egyike és sehol sem láttam a kommunista embernek olyan színvonalas bemutatását, mint az Átoksori kísértetek. Az utolsó 20 évben mindent elkövetett a magyar kultúrpolitika, hogy Wass Albertet megsemmisítse, kiiktassa a magyar irodalomból. Nem kis epeömlést okozott a kultúrdiktátoroknál, hogy az első tízbe bekerült, minden fanyalgás, rágalom és ellenpropaganda dacára. Ilyen ostobaságokkal nem kell ezt a reméljük változó hivatalos álláspontot erősíteni. Az olvasók akik megveszik szavaznak is egyben. Annak ellenére, hogy kiadói botrányok nehezítették az író eladását itthon, minden ellen reklám dacára az egyik legjobban eladható írót tisztelhetjük személyében.
